A hosszú hétvége örömére bepattantunk a kocsiba, hogy jópár óra autózás után végre megérkezzünk Horvátország tengerpartján Paklenicába, vagyis a sziklamászók egyik paradicsomába (és egyúttal a Winnetou c. film egyik forgatási helyszínére). Az éjszaka még kissé fagyos március idusán a parkba vezető kanyonban, cserébe azonban az első napsugár kellemes meleggel köszönti az ébredőt.
Kis csapatunk ennek örömére reggel ketté is vált, a megszállottabb fele maradt mászni, a másik fele pedig nekiindult a hegynek. Fantasztikus idő köszöntött minket, verőfényes napsütés és szikrázóan kék ég, a kellemes tavaszi melegről nem is beszélve, amit szemmel láthatóan nem csak mi élveztünk :)
Fotózva bár, de azért lendületesen haladtunk előre első célunk felé, bár néha csábított a panoráma egy kis bámészkodásra.
Az Anica Kuk csúcsát kisebb mászás árán el is értük, a könnyebbség kedvéért félúton lent hagyva a hátizsákokat.
Fent aztán még az eddigieknél is pazarabb kilátás fogadott, ami maradásra igyekezett csábítani, és csak nehezen tudtunk elszakadni tőle.
Lefelé nagy nehezen megtaláltuk a hátizsákokat, amik remekül megbújtak a számtalan karr - hasadék - között. Ilyenkor válnak hihetővé azok az állítások, miszerint a karros, kopár mészkő hegyvidékeken igen könnyű eltévedni, amit egyébként senki nem gondolna. A megtalálás örömére ettünk pár falatot, és elindultunk mai úticélunk felé. Az éjszakai szállásunkat jelentő házikó és környéke érkezésünkkor épp a lemenő nap utolsó sugaraiban fürdött, pazar látvánnyal kápráztatva a megfáradt vándorokat.
Még sikerült lencsevégre kapnunk a színpompát szolgáltató napot is, mielőtt eltűnt volna a tenger végtelenjében.
Gyors vacsora után bevetettük magunkat hálózsákjainba, amihez a hirtelen beálló hideg kellő motivációt adott. Reggelre kelve első dolgunk volt az ablakon kikukkantani, milyen idő vár ma ránk. Azt hiszem, otthon is meg tudnék békélni ilyen reggeli látvánnyal :)
A mára tervezett programot módosítottuk, és havas gerinctúra helyett egy kis erdei hógolyózás után felmásztunk egy közeli csúcsra.
A visszaérkezés után felkaptuk a hátizsákokat, majd vadregényes ösvényeken kóborolva haladtunk visszafelé hátrahagyott csapattársainkhoz. Persze megint volt mit fotózni, amiben még egy megakkora hátizsák sem tudott megakadályozni :)
Patakokon átgázolva, avarban fürödve vonultunk rendületlenül tovább :)
Végül egy menedékházban kaptunk vizet és sikerült kedvenc diólikőrömet is beszereznem. Ez persze kóstolgatással is járt, így aztán igen vidám hangulatban találkoztunk össze az épp elénk igyekvő társainkkal :)
Másnap aztán még mászásra adtuk mi is a fejünket, ami kellemesen telt, jó társaságban és remek mászóutakon.
Végül nem volt más hátra, mint lassan elindulni a tengerpart felé. Megbeszéltük, hogy hárman a hegyen át megyünk le, és két társunk elénk jön lentről, miután letették a kocsit. Ennek megfelelően el is indultunk, majd csodaszép vidéken át vezetett utunk.
Persze a virágoknak megint nem tudtunk ellenállni, úgyhogy fotózásban ismét nem volt hiány :)
Végül egy nagyon érdekes temetőnél futottunk össze a többiekkel, fura temetkezési szokásokról olvasva az ismertetőtáblán, és érdekesen faragott sírköveket látva.
Az éjszakát a tengerparton töltöttük, majd másnap hazafelé még bementünk Plitvicére is, ahol egyik ámulatból a másikba estünk a sok csodás vízesést látva.
Végül hazafelé vettük az irányt egy fantasztikusan szép hosszú hétvége után, kellemesen elfáradva, mégis feltöltődve a sok élmény hatására.
Igaz, a kockás liliom most kimaradt, az májusi túránk szépséges különlegessége, ahogy még a fák rügyei is épp csak kipattanóban voltak, de a tavasz ébredésének milliónyi apró jele felejthetetetlen élménnyel ajándékozott meg bennünket.
További fotók paklenicai túráinkról ITT találhatók, jó szórakozást kívánunk hozzá :)
